Rick Warren, 2012. november 5.
Fordította: Macher Tivadar
Egészen egyértelmű, hogy a Saddleback növekedésének oka az, hogy kialakítottunk egy harmonikus légkört. Ha egy gyülekezet szeret, akkor mágnesként vonz embereket. Ha egy gyülekezet valóságosan nyújt szeretetet egymásnak és mindazoknak, akik bejönnek, akkor be kell zárni az ajtókat, ha nem akarjátok az embereket bejönni látni.
A Római levél 14. és 15. fejezeteiben Pál megadja azt a hat titkot, melytől szeretetteljesség válik egy gyülekezet:
1. A gyülekezetben a tagok elkötelezetten építik egymást
El tudod képzelni azt, hogy gyülekezetedben a vezetők egy szűk csoportja elkötelezi magát arra, hogy mindenkit épít, akivel találkozik? Milyen hatással lenne ez a gyülekezetre? Mi lenne, ha gyülekezetedben csak 5 ember elkezdene leveleket írni – hetente egyet – a következőhöz hasonló gondolatokkal: „Értékellek téged!”, és elküldenék másoknak a gyülekezetben? Milyen hatással lenne ez a gyülekezet légkörére?
Pál arra tanít bennünket, hogy mások felépítése legyen a célunk. Szeretné, ha olyanokká válnánk, mint Barnabás. Barnabás neve annyit jelent: „Vigasztalás fia”. Szeretnél úgy meghalni, hogy sírkövedre azt írják: „Bátorító ember volt”. Nem tudok ennél szebb dolgot elképzelni magamnak.
Az élet nehéz, és sok elkeserítő dolog van a világban. A bátorítókból hadseregnyire van szükség!
2. A gyülekezeti tagok felismerik egymás értékét
“ Ne tedd tönkre ételeddel azt, a kiért Krisztus meghalt” (Róm 14:15b)
Lehet, hogy ellenszenves, lehet, hogy éretlen, lehetetlen vele egyetérteni, de Krisztus meghalt érte. Ezt soha ne felejtsd! Ha valaki a szolgálati területeden, vagy a gyülekezetben elszomorít téged, emlékezz: Krisztus érte is meghalt. Ez azt mutatja, mennyire értékes és fontos ő Isten számára. Van-e jogom megsérteni azt, akiért Krisztus meghalt? A válasz: Nincs. Maradj meg a tudatban: fontos ő Isten számára!
3. A gyülekezet tagjai arra összpontosítanak, ami valóban fontos
“Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt.” (Róm 14:16-18)
Pál azt mondja, hogy a keresztyénség lényege nem a külsőben, hanem a belsőben van. A belső – örökkévaló – dolgokra összpontosítva sok csípős megjegyzés vagy ballépés elkerülhető.
Hadd illusztráljam ezt: 1917-ben, amikor a bolsevikok a forradalommal magukhoz ragadták a hatalmat, az ortodox egyház papjai éppen egy ádáz vita közepén voltak: milyen hosszú legyen a bojt a köntösükön. A bolsevik forradalom elkerülte figyelmüket, de egy ilyen jelentéktelen téma megosztotta egyházukat. Talán emlékeztek, hogy lelkipásztor gyermeke vagyok, és gyülekezetek százaiban jártam már. Így megfigyelhettem azt, hogy a legtöbb gyülekezet nem fontos kérdések miatt osztódik. Triviális és együgyű kérdések mentén szakadnak. Pál könyörög nekik: Ne szaladjatok mellékvágányra jelentéktelen kérdések miatt!
4. Az erősebb gyülekezeti tag korlátozza saját szabadságát
“Étel miatt ne rombold az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt. Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik.”(Róm 14:20-21)
Amennyiben szabadságom korlátozza Isten munkáját, akkor bajban vagyok. Figyelni kell arra, hogy szabadságom ne okozza gyengébb testvérem botlását.
Amikor Isten elhívott a szolgálatra, gyakorlatilag hippi voltam. Hosszú hajam volt. Aztán Bakersfieldbe kellett mennem – Kalifornia egyik konzervatív vidéke – egy városi missziós megmozdulásra. Képzeljétek el, hogy amikor elküldtem fényképemet, a gyülekezeti vezetőség le akarta mondani az evangélizációt. Attól tartottak, hogy a hosszú hajam arra bátorítja majd a fiatalokat, hogy növesszék meg az övékét is, ami pont ellentéte annak, amit ők tanítottak.
Mit tettem? Egy pillanat alatt eldőlt bennem. Levágattam a hajam. Annak ellenére, hogy minden jogom megvolt arra, hogy hosszú hajat viseljek, korlátoztam szabadságomat azért, hogy szolgálhassak másoknak. Pál véleménye a Római levélben, hogy ha véltoztatni kell öltözékemen, akkor változtatok öltözékemen. Nem a törvényeskedés szándékával korlátozom magam. Azért korlátozom magam, hogy szolgálhassak olyan embereknek is, akik talán nem elég érettek arra, hogy elfogadják az öltözékek különbözőségét. Az emberi lélek sokkal fontosabb, min a saját szabadságom.
5. A gyülekezet nem várja el, hogy mindenki egy véleményen legyen
Amíg én vagyok Saddleback vezető pásztora, vitatható kérdések nem válnak a közösség feltételévé. Nem fogjuk vitatható kérdésekre azt mondani: „Hidd, amit én hiszek, gondolkodj úgy, ahogy én gondolkodom, idd azt, amit én iszom, tedd azt, amit én teszek. Légy olyan, mint én. Csak akkor vállalom veled a közösséget.” Ne erőltesd rá véleményedet másokra.
Róm 14:22 – “Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött”
Pál azt mondja ezekről a vitatható kérdésekről, hogy tartsd meg azokat a te Istennel való kapcsolatodban. Menj, és élvezd szabadságodat, de ne kérkedj vele. Élvezd a szabadságodat, de élvezd saját magadnak. Gyakorolhatod szabadságodat úgy, hogy közben nem parádézol vele.
Róm 12:18 jó egyensúlyt kínál ehhez azzal, hogy előrevetíti, hogy míg figyelemmel kell lenned azokra, akiket esetleg megbánthatsz egy szabályos „botránykő” témával, lesznek lesznek olyan törvényeskedők, akik megbotránkoznak mindene, amit teszel. Soha nem fogsz tetszésükre cselekedni.
Ez esetben Pál azt javasolja: “Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.”
Isten még azt is elismeri, hogy vannak emberek, akikkel nem leszel képes egy úton járni! Ez esetben ez nem a te problémád, hanem az övék. Szőrszálhasogatásuk többet árul el róluk, mint rólad. Kérd a Szentlelket, hogy segítsen meghatározni, mikor van dolgod egy törvényeskedő botránkozóval, és mikor van dolgod egy olyan hívővel, aki egyszerűen nem szimpatikus. Ne mondd ki hamar a következtetést: „Ez az ő problémája”! Vidd Isten elé, hogy meghalld, mi az ő mondanivalója.
6. A gyülekezet tagjai elfogadják egymást
Róm 15:7-ben Pál ezt mondja: “Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére”
Hogyan fogadott el bennünket Krisztus? Feltétel nélkül. Ítélkezés nélkül. A fogadtatásunk nem a teljesítményünkön alapul.!
A 13. versben aztán Pál azt mondja, hogy az egységes gyülekezetnek négy jellemzője van? Öröm, béke, remény és erő. Nos, én ilyen gyülekezetnek szeretnék része lenni, és biztos vagyok benne, hogy te is!
Egyetlen gyülekezet sem lehet tökéletes, de egészséges lehet. Saddleback nyilván nem tökéletes gyülekezet, de egészséges, pont úgy, mint ahogy gyermekeim sem tökéletesek, de egészségesek. Kívánom, hogy gyülekezeted növekedjen örömben, békességben, reménységben és erőben.
Hadd imádkozzam érted: Mennyei Atyám! Köszönöm ezeket a pásztorokat, akiket szeretsz és akikért meghaltál. Atyám, az az én imádságom, hogy gyülekezetük olyan elszántan törekedjen egymás építésére, hogy a világ felfigyeljen erre. Imádkozom, hogy gyülekezetük és szolgálatuk váljon eggyé szeretetben, és hogy dicsőséget hozzanak neked. Imádkozom, hogy gyülekezetük teljen be örömmel, békével, reménységgel és erővel.
Taníts bennünket arra, hogy minden ember értékét észre vegyük. Taníts arra, hogy a valóban fontos dolgokra összpontosítsunk. Segíts abban, hogy készségesen korlátozzuk szabadságunkat mások iránti szeretetből. Segíts arra, hogy ne kényszerítsük véleményünket másokra különösen azokban a kérdésekben, melyek nincsenek egyértelműen tisztázva Igédben. Segíts arra, hogy hitből élhessünk, és segíts, hogy mint Krisztus is, olyan dolgokat szeressünk tenni, amelyek hasznosak mások számára, és ne csak olyanokat, melyek nekünk jók. A Jézus nevében, ámen!
Ezen elmélkedem épp 