Idézet

Segítség az ószövetségi törvény értelmezéséhez

Resurgence_NumberTwo_ResurgenceTemplate2_BIBLE

Mark Driscoll fontos bevezető cikkét fordította le az ujkalvinizmus.com csapata.

Az ószövetségi törvény sokkal több, mint egy lista arról, hogy mit szabad, és mit nem szabad tenni. Az, hogy hogyan értelmezzük, óriási különbségeket jelenthet, és hatással lehet az egész életünkre. 

Az ószövetségi törvény lényeges. Sőt, nagyon is fontos

Alighanem jóval fontosabb annál, mint gondolnád.

Az, hogy hogyan értelmezzük a különféle törvényeket, befolyással van arra, hogy mit eszünk, hogyan öltözködünk, és hogyan dicsőítjük az Istent. Próbálj meg így gondolni rá!

Ez határozza meg, hogy vásárolhatsz –e műszál és pamut keverékéből készült kabátot (Lev 19,19: „Ne legyen rajtad kétféle szövetű ruha”), hogy focizhatsz-e valódi bőr labdával (Lev 11,7-8), hogy milyen frizurát hordasz, vagy hogyan borotválod az arcodat (Lev 19,27).

Meghatározza azt, hogy ehetsz-e, vagy nem sertéssültes szendvicset, garnélarákot barbecue szósszal (Lev 11,10), vagy véresen sütött stake-et (Lev 17,10).

Meghatározza azt is, hogy Istent hogyan imádod; egy elkülönített helyen, vagy azt, hogy hordasz-e papi öltözetet, vagy a bűneid elégtételéért áldozol –e fel állatokat?

Amint látható, az ószövetségi törvény pontos értelmezése nem tréfadolog. Életünk minden területéről van mondanivalója.

De mégis, milyen ószövetségi törvényeknek kell engedelmeskednie egy keresztyénnek?

Nehéz ügy…

Válaszolni a kérdésre nem kis vállalkozás, nem véletlen hogy a téma már kezdetektől fogva óriási vitákat kavart.

Jézus és a farizeusok vitájával kezdődött kérdés megvitatása, majd a jeruzsálemi „zsinat” vetette fel (Apcsel 15), majd később Pál, Péter és a judaizálók vesézték ki (Gal 2,12; 5,12; 6,12), és különböző mértékben az egész egyháztörténet során felbukkant.

Jonathan Edwards a következőket mondta a kérdés bonyolultságáról:

„A teológiának nincs még egy olyan része, amelynek annyi útvesztője lenne, és amelynek kapcsán az orthodox hittudósok annyira különböznének a pontos megállapításokat és a két diszpenzáció közötti (Mózes és Jézus) különbségeket illetően.”

De mielőtt belevetnénk magunkat a mélyvízbe, muszáj lefektetni néhány alapdolgot, kiindulópontként.

Jézussal kezdődik

A keresztyének számára az ószövetség értelmezése és alkalmazása nem a törvénnyel kezdődik, hanem Jézussal. Hiszen a törvény rá mutat (Luk 24,44). A törvény benne teljesedett be (Mt 5,17). A törvény benne öltötte magára a számunkra érvényes új értelmét („Hallottátok, hogy megmondatott… de én azt mondom”). Ha tehát helyesen akarjuk magyarázni a törvényt, akkor meg kell értetnünk, hogy ezt csak Jézus felől tehetjük.

Elég könnyűnek tűnik, nem igaz?

Nos, nem feltétlenül!

És itt kezd bonyolódni a dolog!

Rengeteg ószövetségi törvény van – egészen pontosan 613 – és némelyik ezek közül már nincs hatással az életünkre; ezek eltöröltettek (Róm 10, 04; Gal 3,23-25; Ef 2,15).

De egészen pontosan mely törvények, vagy a törvények milyen kategóriája töröltetett el?

Nem létezik tökéletes mód arra, hogy a kérdésre pontos választ adjunk, azonban létezik egy valóban segítséget jelentő módszer, amelyet az egyház történetében találhatunk meg.

A törvény három kategóriája

Több száz éven keresztül a református hagyomány azt tanította, hogy az ószövetségi törvény három különböző típusú csoportra bontható: ceremoniális/szertartásira, erkölcsire és polgárira. Bár ez a nézet messze nem terjed ki mindenre, azonban segíthethelyesen értelmezni, magyarázni és alkalmazni a törvényt az életünkben.

1. Ceremoniális 

Isten Izrael népének azért adta a ceremoniális/szertartási törvényeket, hogy irányítsa, vezesse őket Isten imádásában. Ezek közé a törvények közé tartoznak a különféle bűnért való áldozatok, a körülmetélés (1Móz 17,10), a különféle papi kötelességek, bizonyos ételek elutasítása (3Móz 11,7-8, pl. sertés vagy rákfélék), vagy a tisztasági előírások (3Móz 14,1-32; pl. a leprások megtisztulása) és ehhez hasonlók.

A ceremoniális törvényeknek ideiglenes céljaik voltak és előrevitették Krisztus eljövetelének árnyékát (Dán 9,27; Kol 2,17; Zsid 10,01), amíg azok őbenne be nem teljesedtek és el nem töröltettek.

Tehát ma már nem kell követni őket, szabadon ehetünk göngyölt bacon-t, vagy hordhatunk olyan ruhát, ami többféle szövetből készült. Más szóval, nem kell szertartásosan megtisztítani magunkat többé Isten előtt; Ő ezt már megtette értünk a Krisztusba vetett hitünk által.

2. Polgári

Isten azért adta Izrael nemzete és teokráciája számára a polgári törvényeket, hogy irányítsák a mindennapi életüket, a politikai ügyeket és az igazságszolgáltatásukat (2Móz 21-23,9; 3Móz 19,35; 24,17-23). Ma már ezek a polgári törvények és büntetések nem alkalmazhatók. Ezeknek az ideje lejárt, hiszen Isten népét már nem az etnikai összetétel vagy a földrajzi elhelyezkedés határozza meg, hanem a Krisztusba vetett hit (Gal 3,7-9, 29).

Ma már Isten népe egyházként gyűlik egybe, minden nemzetből, fajból vagy nyelvből (Jel 7,9). Az egyház nem egy nemzetállam, mint Izrael, és nem is lehet azonosítani semmiféle politikai csoportosulással. Napjainkban az egyház már nem úgy bánik a bűn kérdésével, mint ahogy egykor azt Izrael tette. A szankciók megváltoztak. Az egyház foglalkozik a bűnnel, buzdítás formájában, vagy – legrosszabb esetben is – csak az egyháztagság megszüntetésével, azaz kirekesztéssel (1Kor 5), és nem megkövezéssel vagy elégetéssel szankcionál.

3. Erkölcsi 

Isten nem csak hogy adott erkölcsi törvényeket, mint a Tízparancsolatot (2 Móz 20,1-17), de ő is írta azokat a szívünkbe (Róm 2,14-16). Ezeket a törvényeket nem törölte el Krisztus (Mt 5,17-19).

Bár Isten erkölcsi törvénye nem nyújt számunkra megváltást (Róm 3,20; 6,14; Gal 5,23), továbbra is tudjuk használni, mint tükröt, mely Isten tökéletes igazságát tükrözi vissza, és mint egy eszközt, amely megfékezi a gonoszt és amely megmutatja az Istennek tetsző utat.

A morális/erkölcsi törvény tehát ma is érvényben van, és sokat mond a felebarát szeretetéről (3Móz 19,18; Mt 19,19), a szegényekről való gondviselésről (5Móz 15,4; ApCsel 4,34), vagy a szexuális tisztaságról (2Móz 20,14; 1Kor 6,9).

Hasznos útmutató az Ószövetség értelmezéséhez

Ha meg akarjuk vizsgálni, hogyan lehet értelmezni és alkalmazni manapság az Ószövetséget, itt van két egyszerű lépés, amely segít a helyes irányban tájékozódnunk.

Az Ótestamentumot a maga történelmi környezetében kell megérteni

Itt például a következő kérdéseket lehet feltenni:

  • ki írta, mikor írták azt, kinek írták, hol írták, és miért írták?
  • mit jelent mindez az adott bekezdés, fejezet vagy könyv kontextusában?
  • van e valamilyen különleges igény, vagy probléma, aminek apropójából ír a szerző?
  • mit jelent ki Istenről az adott szakasz? Mit mond a szakasz Isten népének szóló akaratáról?

Az ószövetségi törvény megértése Jézussal való kapcsolatában

Mivel az ótestamentumi törvény Jézusra mutat, és benne lett betöltve, fel kell tennünk pár alapkérdést az ószövetségi törvény tanulmányozásakor, mint pl:

  • Hogyan egészíti ki ez a szakasz az egész Szentírást?
  • Mit jelent az adott szakasz Krisztus életének, halálának, eltemettetésének és feltámadásának a fényében? Hogyan töltötte be Jézus?
  • az adott törvény közvetlenül átkerült az Újszövetségbe? Ha nem, akkor miért nem? Ha igen, akkor hogyan (megerősítve, vagy új értelmet adva neki)?
Reklámok
Általános

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s