Idézet

Nagypénteki gondolatok Fekete Ágnestől

Good-Friday

Ismét sokat mondtak számomra Fekete Ágnes gondolatai.

Jézus utolsó szava a kereszten ez volt: “Elvégeztetett!” János 19,30

Az ember szinte soha nem érzi azt, hogy elvégezte a feladatát. A halál pillanatában senki nem mondhatja mindent befejeztem, elintéztem, rendben van. Inkább az szorongat bennünket: miért éppen így történt?
Éppen az önvád szívbe markoló érzéséből vezet minket ki és tovább Jézus mondata: Elvégeztetett. Mert Jézus nem azt mondja: Elvégeztem. Nem is azt mondja: Isten elvégezte. Egyetlen szóba sűrítve valami különös valóságot mond ki. Ezt talán így is lehetne mondani: megszűntem. Megszűnt a cselekvés alanya. A nyelvtanban tanítják, hogy egy mondatnak legalábbis van alanya és állítmánya. De vannak olyan mondatok, melyekben vagy az egyik vagy a másik elrejlik.
Amikor elkezdünk beszélni, a legtöbb kicsi gyerek első szava az, hogy mama, esetleg papa, baba vagy valami hasonló. Olyat is ismerek, aki először azt mondta: én. De mindegyik esetben a pici gyerek először a mondat alanyát nevezi meg. Nem egész mondatokban beszél, hanem egy elképzelt mondat alanyát mondja ki. Az élet elején mintha olyan nyelvtan szerint gondolkodnánk, hogy az alany szívja magába az állítmányt. A mama van, létezik, teremtő erővel bír a gyerek számára. Isten személye szintén egyben a léte is. A cselekedete ő maga. Ő az aki, teljesen világosan magában hordozza azt, amit tesz, és ez mind egy. Így olvassuk a Bibliában: “Vagyok, aki vagyok.” Még jobb fordításban: “vagyok, aki leszek”.
Jézus halálában viszont azt látjuk, hogy az állítmány szívja magába az alanyt. Elvégeztetett. Megtörtént. Teljesen mindegy, hogy kiről van szó, a lényeg maga a történés. Minden áldozatnak ez a lényege: Feláldozom magam, azaz már nem számítok, beleadom magam ebbe a történésbe, és egy kicsit megszűnök létezni. Az áldozati bárány sem bárány volt már, amikor ott volt az oltáron, hiszen akkor az egy egyszerű vacsora lett volna. Az a bárány én magam lettem, akinek a bűnét ott hagyom.
Az elvégeztetett szó azt fejezi ki, hogy Jézus megszűnt, nincs már teljesen. Megtörtént.Istennél nincs ego, nem létezik az, hogy én teszem ezt meg azt, és nincs cselekedet sem, hanem egy nagy egybeolvadás van, megtörténik az akarata. Ő volt és Ő lesz minden mindenben. Jézus élete végső pontján ezt az alapigazságot mondta ki, ami valamennyiünk életére igaz: Isten megtörténik az életünkben. Beteljesedik rajtunk akarata. Efelé tartunk. Aztán vagy észrevesszük ezt, hagyjuk, vagy pedig rajtunk kívül történik mindez. Nekem minden komoly istenélményem ilyen volt: Istenem, itt vagy, eljöttél, hogyan történhetett ez meg velem? Nem azt éreztem, hogy én megtaláltam őt, hanem hogy az Ő kegyelme rám talált.
Jézust nagyon kevesen hallották, amikor ezt elmondta: Elvégeztetett. A világtörténelem legnagyobb beteljesedésének az akkori papok nem voltak részesei. De ellene sem tudtak tenni. Megtörtént.
Vajon képesek vagyunk-e levetni azt a gondolatot, hogy annyi minden múlik rajtunk? Mi az egyházban sokszor azt hisszük, hogy millió tevékenységben kell magunkat Istennek adni. Ez egy földi áldozat a részünkről, ami persze szép és jó, mégsem jutunk el az “elvégeztetett” valóságáig. Isten a szívünk mélyén, a bennünk élő pici gyermekben tud csak megszólítani. Abban a létezésben, ahol egészen más az idő, mások a viszonyok. Jézus kisgyermekként szólal meg ebben az egyszavas mondatban. Visszatalált a gyermekségbe. De nyilván már másképpen. Most már cselekvéssé lett minden.
Az imádság a legfontosabb, amit nekünk az egyházban tennünk kell. Mert az imában voltaképpen mindig ezt mondjuk: Elvégeztetett. Nem én teszem, nem én tudom, hanem részt veszek Isten tettében. Adja Isten, hogy ünnepünk lényege ez legyen: részt veszünk Jézus életében, megtörténik velünk is Isten szava: elvégeztetett. Krisztus jön felénk. Jön szamárháton, a kereszten, majd húsvétkor, mindenféleképpen. Ő jön, aki elvégeztetett. Ámen.

Forrás: Református Félóra

Általános