Igehirdetés

Találkozás a feltámadottal – igehirdetés (1Kor 15:1-11)

resurrection (1)

Elhangzott a Pécsi Baptista Gyülekezetben 2013 húsvétján.

Az első húsvét óta lehetséges a találkozás az élő, Feltámadott Jézussal. Sokakkal találkozunk életünk során, de nincs ennél jelentőségteljesebb, fontosabb találkozás.

Délelőtt az asszonyok voltak a figyelmünk előtt, akik keresték a találkozást a halott Úrral, és azzal a hírrel találkoztak, hogy ő feltámadt. Előttünk ment Galileába, ha mennek ők is találkozhatnak vele. Hiszem, hogy végigjártuk lelkünkben az utat. Megjegyeztük, hogy lehetséges és szükséges keresnünk, dicsőítenünk és követnünk Jézust.

Ma arról lesz szó, hogy lehetséges és szükséges vele találkoznunk és aszerint élnünk, ami ezekből a találkozásokból fakad.

Találkozni

Életünk mozgatórugója a másik emberrel való találkozás – akár megnyílunk a találkozásban, akár bezárulunk. Az ember egymagában nem tud élni; önmagával mag nem elégedhet: a másik nélkül, találkozás nélkül nem élet az élet. Emberi élet nem lehetséges a kétirányú mozgás nélkül: anélkül, hogy az életünkből részt adunk a másiknak, és a másik ember is megajándékoz bennünket életéből. Az ajándékozás és befogadás állandó folyamatában a találkozás kiemelkedő helyet foglal el. Az embernek társakra van szüksége, akik megállnak mellette: emberekre, akik odajönnek hozzá, megállnak nála, és őt is megállásra késztetik. A szembenálló másikra azért is szüksége van az embernek, mert az megóvja őt attól, hogy egyedül magára hagyatkozzék, és mert éppen ez a másik segíti őt ki saját zárt világából. Az emberek közti távolságot a találkozás hidalja át, úgy, hogy közben az ember önállósága is megmarad. Ha ugyanis a távolság áthidalásával az önállóság megszűnne, többé már nem beszélhetnénk igazi találkozásról. Szükségem van a másikra, akit teljesen be nem fogadhatok: elősegíti, hogy igazi önmagammá váljak. A találkozás áthidalja a távolságot, de nem szünteti meg: így megmarad az egyéni élettér.

Mindazt, amik vagyunk, annak a sokféle találkozásnak köszönhetjük, amelyekben részünk volt, ezen belül is különösképpen talán néhánynak, amely „egy életre” szólt, és meghatározta utunkat. Természetesen olyan találkozások is lehetségesek, amelyek nem nyitnak meg, nem bontakoztatnak ki, nem ösztönöznek, hanem akadályoznak és bénítanak, sőt megsemmisítenek. Olyan találkozások is vannak, amelyek ijesztően jelentéktelenek, semmitmondóak, és így kioltják bennünk az elmélyült találkozás reményét. Teljesen érthető, hogy az emberek visszahúzódnak a csalódást, sebet okozó találkozások után.

Minden találkozás kockázat. Mert amikor az ember bezárul, elveszíti bátorságát az újabb találkozástól, kihuny az élet. Vannak kiábrándító, nyomasztó találkozások, de vannak örömteli és szabadító találkozások is.

Hogy milyen hatást gyakorol ránk valamely találkozás, leginkább a következő három dologtól függ:

  • mi magunk hogyan érkezünk a találkozásba
  • ki az, akivel találkozunk?
  • és mi történik velünk a találkozásban?

Hogyan érkezel a találkozásba?

Legnagyobb súllyal az esik a latba, hogy nekünk milyen előzetes tapasztalataink vannak, milyen elvárások vagy félelmek töltenek be a találkozás pillanatában. Bármennyire szeretnénk is, egyáltalán nem könnyű mindig elfogulatlanul, előítéletek nélkül találkozni a másik emberrel. Jézussal sem.

A farizeusok és írástudók hiába találkoztak Jézussal még a feltámadása előtt. Azzal a szándékkal közelítették meg, hogy csapdába ejtsék, elnyomják, elhallgattassák Krisztust. Bár újból és újból kudarcot vallottak, mégis sokszor próbálkoztak.

Sokfélék ezek a találkozások. Idézzünk fel még néhány evangéliumi találkozást!

  • isteni jelzés alapján is történhet, mint ahogy a pásztorok találkoztak a gyermek Jézussal
  • keresésünk is elvezethet hozzá, mint ahogy a bölcsek találkoztak Vele
  • hűségünk révén is találkozhatunk vele, mint ahogy a hűséges templomlátogató Simeon és Anna találkozott vele
  • Testvéri hívásra is létrejöhet ez a találkozás. Péternek András mondta: Megtaláltuk a Messiást! (megtérésem és Sziszi)
  • Kérdéseink is elvezethetnek hozzá, mint a gazdag ifjút vitte oda ez.
  • Ő is megszólíthat minket egy váratlan helyzetben, mint ahogy ezt a samáriai asszony tapasztalta meg.
  • Jézusnak a találkozáskor kimondott szavai mindig nagyon jelentősek. Lévi vámszedőnek ennyit mondott: Kövess engem! Ez a két szó megváltoztatta az életét.
  • Jairus aggódással telve kereste meg.
  • A vérfolyásos asszony az utolsó reményét vetette abba, hogy megérintette ruhája szegélyét.
  • Zákeust a kíváncsisága vitte fel a fügefára.

Vannak szomorú találkozások is.

  • Pilátust esetleg elgondolkoztatta kicsit a találkozás Jézussal, de képtelen volt hittel válaszolni erre a találkozásra.
  • Heródes végképp nem volt semmi ilyenre képes.

És fel van jegyezve néhány találkozás a Feltámadottal is. Mindegyik nagyon tanulságos.

  • A két tanítvány az emmausi úton átéli, hogy hozzájuk csatlakozik egy harmadik.
  • A bezárt ajtó mögött reszkető tanítványok is találkoznak Jézussal. Tamásnak külön szüksége van rá, hogy Jézus meggyőzze őt.

A Jézussal való találkozásunk gyakoriságát és mélységét az engedelmességünk szabja meg. Spurgeon mondta, hogy az engedelmesség útján járó tanítványok gyakran találkoznak Mesterükkel.

Tamásnál és Péternél érdemes kicsit időznünk.

TAMÁS

Tamás nem volt ott, ahol a többi tanítvány. Senki ne csodálkozzék azon, hogy bizonytalan, botladozó a bizodalma, kételkedő, és kevés a hite, ha lelkileg egyedül van! Nem is fog megerősödni, bizonyosságra jutni, amíg nem lesznek imádkozó társai, lelki testvérei, a többi tanítvánnyal összefonódó közössége. Nem Jézus ment el Tamás lakására, hogy megmutassa magát neki, hanem fordítva: Tamásnak kellett elmennie a többi tanítvány közé, oda, ahol ketten-hárman egybegyűltek Jézus nevében, és ahol éppen ezért várható volt az ilyen gyülekezésnek, gyülekezetnek, közösségnek adott ígéret a Krisztus megjelenéséről.

Ha találkozni akarsz az élő Jézussal, ne azt várd, hogy Ő jöjjön el hozzád valami rendkívüli csodában, éjszakai látomásban, vagy valami megrendítő, nagy élményben, hanem te menj el oda, ahol az Ő jelenléte valóságát megígérte: hívő tanítványok közösségébe! Ne akarjad kételyeiddel magad megvívni a harcot, pislákoló hiteddel semmiképpen ne maradj magadra, akár hiszel már, akár hitetlen vagy még! Sem a hiteddel, sem a hitetlenségeddel ne zárkózz el az egyedüllétbe! Aki egyedül viaskodik, azzal a Sátán is sokkal könnyebben elbánik. Még a nagy apostol is vágyott testvérei közé, amikor ezt írja nekik: „…szeretnélek látni benneteket…, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által” (Róm 1,11-12).. Tehát egymás hite által épülünk és erősödünk. Még a világi szólás is azt tartja, hogy „egységben az erő”.

Hidd el, nem hiába hívunk bibliaórákra, imaközösségbe, mert ilyen helyeken szokott megjelenni az Úr. Ha keresed, ha nem mulasztod el azokat az alkalmakat, ahol az élő Jézus Krisztus járni szokott, ahol a többiek már találkoztak Vele, akkor egyszer egészen bizonyosan bekövetkezik a boldog csoda, hogy neked is megjelenik.

PÉTER

Jn 21-ben ezt olvassuk: „Simon Péter így szólt a többi tanítványhoz: Elmegyek halászni.” (Jn 21:3)

Amikor azon az éjszakán Péter úgy döntött, hogy halászni megy, az lehetett a döntése mögött, hogy ott akart hagyni mindent, és visszamenni oda, ahol először találkozott az Úrral. Ez helyes lépés! Amikor elcsüggedsz, akkor visszamehetsz Ahhoz, aki meg tud menteni, megőrizni és megelégíteni.

Nagypéntek este beszéltünk róla, hogy Isten vár vissza. Éppen úgy, mint a tékozló Fiát az apja. Visszafogad magához túláradó atyai szeretettel.

De lehet, hogy Péter azért ment vissza halászni, hogy ahhoz térjen vissza, amivel az előtt foglalkozott az életben. Ez nem jó lépés! Péter egész éjszaka halászott és nem fogott semmit. Ebből is látszik, hogy ez mennyire rossz irány. Ha Jézussal találkoztál, életed nem maradhat ugyanolyan már.

Mi történik veled a találkozásban?

A találkozásban éppen az a csodálatos: utána általában nem vagyunk ugyanazok, akik előtte voltunk. Igaz ez az egyszerű emberi találkozásainkra is:

Még ha egy vita befejeztével például ki is tartunk véleményünk, álláspontunk mellett, akkor is megváltozott bennünk valami. Vagy nem olyan természetes és egyértelmű többé számunkra saját álláspontunk, vagy éppen megszilárdult, megerősödött meggyőződésünk. Az a tény, hogy a másik ember megkérdőjelezte álláspontunkat, hat ránk, dolgozik bennünk, még ha nem is veszünk tudomást erről. Akár csalódottak, megrendültek vagyunk egy találkozás után, akár megkönnyebbültek és vidámak: valami történt velünk ezáltal, valami, ami nem csak tőlünk függött, és aminek valószínűleg további következményei lesznek.

A találkozás utáni első tettünk az, hogy köszöntjük egymást.

Tibetben, a magas, titokzatos hegyi országban az emberek nagyon furcsa módom köszöntik egymást. Amikor találkoznak, mélyen meghajolnak, kinyújtják kitárt kezüket egymás felé, és bemutatják, hogy nincs náluk fegyver, és barátságosak akarnak lenni. Azután egymásra öltik a nyelvüket, ami azt jelenti, hogy nincsenek gonosz szavak a szájukban egymás ellen.

Bennem mi van most? Vállalom-e a dicsőséges Krisztus fényét? Bár mondhat nehéz dolgokat, amikor együtt vagy vele, ez a találkozást mégsem a vizsgához hasonlítanám. Sokkal inkább ahhoz, amikor a vándor a hosszú út során talál egy vendégházat, ahol befogadják, és szeretettel elbeszélgetnek vele. Az ilyen megpihenés után sokkal könnyebb folytatni az utat.

Akarj így találkozni a Feltámadottal nap mint nap. Húsvét óta ez lehetséges! Pihenj meg benne, meríts Tőle erőt igéje által. Beszélgess vele, mint a barátoddal. Őszintén, szívedet teljesen kitárva.

Testvérek, sokan vannak, akik kétségbe vonják a feltámadást. Az egyik legfőbb érv a feltámadás mellett az, hogy a Krisztus feltámadása nélkül lehetetlen megmagyarázni, hogy hogyan született meg a keresztyén egyház. A feltámadásról szóló hír mind a görögöknek, a rómaiaknak, és a zsidóknak is képtelenségként hangzott. Semmi nem indokolta, hogy elhiggyék ezt. Csak az, hogy voltak élő tanúk. Ez az 500 ember, akik nem tarthatták magukban, hogy találkoztak a Feltámadottal. Meghirdették, és nem lehetett ellenállni ennek a tanúskodásnak. Elfogadták: a hír igaz. Krisztus valóban él. Testvérek, látjuk, hogy micsoda jelentősége van ennek.

Ha találkozol vele, benned is élet fakad. Olyan forrás, ami nem csak téged, hanem másokat is élő vízzel fog táplálni.

Általános