Igehirdetés

Szíven találtak ezek a gondolatok Fekete Ágnestől:

“Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem…” Márk 10,21

Nincs olyan őszinte ember, akinek ezt olvasva ne futna végig a hideg a hátán. Valamit mindannyian érzünk. Jaj, most mit is kell tennem? Eszünkbe jut Szent Ferenc, aki ez alapján hagyta ott Assisi-i otthonát. Mentegetjük magunkat: azért én nem vagyok olyan gazdag. A szomszédnak több van. Meg Magyarország igazán nem a leggazdagabb ország, hol vagyok én… Különben is annyit adakozom… Mondjuk a magunkét, és ezzel nem vesszük észre, ugyanabba a csapdába esünk, mint ez az ifjú. A pénz, a vagyon felől értelmezzük ezt a mondatot.

Pedig Jézust borzasztóan nem érdekelte a pénz. Sem akkor, ha volt, sem akkor, ha nem. Neki édes mindegy volt, hogy mije van ennek az embernek. Gondolja valaki, hogy Jézus el akarja szedni azt, amit összedolgoztunk? Az a rettenetes anyagias szemléletünk az, ami miatt elkezdünk a pénzről gondolkodni e mondat hallatán. Kuporgatásainkat tükrözi vissza, ezt a félelemes pénzéhes létünket, hogy magyarázkodunk. Nem ez a lényeg!

Bővebben…

Alakítsd félelmeidet vágyakká!

Idézet